Azután
Írta: Bartha Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
Azután
A hajnal vörösre fagyott tetemén
éles karommal kúszik a reggel fel
s kakasként, peckesen nyakába ül.
Ág se rezdül. Nem mer…
Ziz’gő levél alatt kuporog a szél
felvágott erekkel.
A pókháló is csak félálomban pendül.
Kottába szőtt, akkordnyi legyekkel,
sok élve temetettel, villamos zötyög.
Fonnyadt keretekből kiásít a magány…
Száradó alsóneműk során szűkölő patyolat
akar Lenni.
éles karommal kúszik a reggel fel
s kakasként, peckesen nyakába ül.
Ág se rezdül. Nem mer…
Ziz’gő levél alatt kuporog a szél
felvágott erekkel.
A pókháló is csak félálomban pendül.
Kottába szőtt, akkordnyi legyekkel,
sok élve temetettel, villamos zötyög.
Fonnyadt keretekből kiásít a magány…
Száradó alsóneműk során szűkölő patyolat
akar Lenni.
Teste szakadt kávéillat fut egy busz után,
az néha könnyítve magán, fel-felböfög.
Tömegember a napot habzsolva nyeli,
míg köhög vállán a mikronnyi öntudat…
Kaparász’. Kirúg egy-kettőt, míg fullad.
az néha könnyítve magán, fel-felböfög.
Tömegember a napot habzsolva nyeli,
míg köhög vállán a mikronnyi öntudat…
Kaparász’. Kirúg egy-kettőt, míg fullad.
Azután semmi.