Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 116
Azon a napon
(haiku-falc)
Széttárt kezem nem
tenger. Ami morajlik
tenyeremben, az
a magányos, egy
szárnyú madár éneke,
ki röptében még
hitt átlyukasztott
kézfejedben, hogy az el
hullajtott tollak
megváltódnak majd
könnyeim tavában, és
amikor már sem
tenger, se tó nem
leszek, ujjaimból meg
árad a szó, ujj
percekre törde
lem az öröklétet, hogy
tudd: milyen egy kis
gyermekkézben el
olvadó grillázs-felhő
fájó fohásza.