Az utolsó nyár után
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 294
Az utolsó nyár után
Azon a gyorsan elvillanó nyáron,
amelyiken meghalt Eszterházy Péter,
végleg kiírtam Őt magamból.
Meggyötört addigra, nem bánom.
Azt hiszem, Ő volt az utolsó tétel,
és ez volt az utolsó karambol.
Úgy gondolom,
említeni fogom még őt,
mint hivatkozási alapot,
amíg kabátom gombolom,
mint eszes, szívvel teli nőt,
aki elvitt belőlem egy szívdarabot.
Most ősz van. Hidegek az egek.
A bokrokon hajnalban ott akad
a pára egy-egy tépett foszlánya,
és mint nejlon zacskó, rajtuk lebeg.
Létemből csak az üresség fakad.
Ürege sötét, mint felhagyott bánya,
mint mindig, amikor nem szerethetek.