Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 242
Az öltöny
(Apámra gondolva)
Furcsa szaga volt,
a pácolt szekrény
meg a válltömések,
rég ivódott kölnik
párája vegyült benne.
Volt annak ötven éve is,
hogy az akkor dívó
legdrágább kangárt
apám megvette.
Valamikor szaxofonosként
feszített vele egy tűzoltó-bálon,
aztán vőfélyként
s amig belefért, temetésekre is felvette-
egyébként csak gyengéden porolta,
mintha cirógatná,
szellőztette nyári napokon
nagyritkán, ha elővette.
Aztán magával vitte
egyszer, végleg.