Írta: Simon Adri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 321
Az ír
Az ír felül mindent hogy szeretlek
ahogy a párkányról lefolyik a fény és
eltűnik az este mélyedéseiben
(„ami köztünk volt az jó hogy elkezdődött”)
úgy kondulnak meg pórusaid már
itt párologsz élsz itt létezel
e jelenlétre ráfeszítve állok
dermedten a fény a válladon folyik le
az ír felül mindent hogy szeretlek
hogy a lappangó őszből emelkedő Nap
melletted ébreszt kell egy kanapé
ahonnan egész este lélegezhetem
„vékonyka földi jelenléted” kell egy
ágy ahol egybefonódunk mocsári
indákként erős iszalagként
kell egy élet melyben tágasan elférünk
ketten kell egy csak kettőnk játéka
mit egyenlő sansszal és kedvvel játszunk
az ír felül mindent hogy szeretlek
továbbá hogy folysz a fénnyel
hosszú szénláncaim közt bujkálsz
és mértani közepemben kötsz ki
Korábbi közlés: Hévíz, 2017/4-5.