Az idő rabszolgája
Közzétéve: 1 éve
Szerző: Cserni András
Versek
Az Idő rabszolgája
Csendesen. Csak robotolok csendesen,
és lanyha érdeklődéssel lesem,
mit parancsol szűkszavú mesterem.
Kedvem: messze. De azért még keresem.
Rohanva. Űzök valamit rohanva,
mert talán az magához fogadna,
és nem vetne folyton kárhozatra,
mint emlékeim szúrós szagú hamva.
Kiáltva. Mégis elbukok kiáltva.
Rabszolgává lettem, de hiába,
Idő füle süket az imákra,
s lelkem oldhatatlan bilincsbe zárta…