Az ember epilógja
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 4 hónapja
Megtekintések száma: 252
Az ember epilógja
Talán gyenge a hangom, nem tudom.
Talán maga alá temetett holmi fájdalom.
Talán az élethez kevés, az élethez
sok vagyok.
Talán árván is, mint egy madár,
meghalhatok.
Talán leszlovákoznak még
sok ezerszer.
Talán intőt intek nektek
csalfa kedvvel.
Talán maradok, ha még fagy
szorít.
Talán két térdre esek azelőtt
ki megállít.
Talán elfuthatnék, de nem tudok.
Talán megszállnak idegen nyelvű
státuszok.
Talán barna vagyok, hószínű, eper.
Talán én vagyok, ki embert
ünnepel.
Talán elszúrtam, de elszúrni nem
lehet.
Jönnek a sósízű, fekete emberek.
Isten rühelli ezt a kétszínű világot.
Talán ember maradok, talán
a halálod.