Írta: Antal Attila
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 382
Árpád-kori monostor kövei között
Áhítat őrzött itt csöndet
falon védőszent derengett
mint esőgyöngy pókfonálon
regula rendelte órán
égbe zsolozsma rezgett át
a tonzúrás koponyákon
körbe-körbe az évszakok
s szertartások rendje forgott
meg pórázon megannyi vágy
működött a változóban
a változatlan hogy legyen
támasz míg világ a világ –
feledett halmok alatt a
fráterek
pőre csontjaik
öblében profán csönd lakik