Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 231
Anyahajó
Az éjszakánkba vén gerenda reccsen,
a vécecsésze alján béka loccsan.
Szomszédaink szerelme épp belobban,
a ház előtt vörös madárka reppen.
Ez éjszakánkat homlokomba rejtem,
ha múlik is, ne múljon soha jobban.
A mélyen úszok hófehér hajódban,
határa nincsen - éjszaka-tengerszem.
De múlik ez, szívem, mint minden évszak.
És nem segít a biztonságos égöv.
Ne haragudj, a matróz néha csélcsap.
Mert véges ez. A nagyhajó, a védnök.
A tat mögött a mélyeken, na, nézd csak,
a lábszáramban készülődő vérrög.
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.