Anorexia nervosa
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 207
Anorexia nervosa
Teónak odaátra
Most tudtam meg, hogy az egyik csillag
te vagy az égen. Erőtlen a fényed, és sovány
vigasz, hogy egyszer majd találkozunk.
Annyian bíztunk pedig benned, hogy sikerül
huszonöt fölé menned, és te is nagyon
akartad, minden porcikáddal azon voltál,
hogy meggyógyulj egyszer. Csontig hatoló
most a fájdalmam, hogy elveszítettünk.
Azon a karácsonyon az üveggömbök
szétgurultak az ujjaid közül, s a szíved
nemet mondott az életre. Anorexia
nervosa, szép nevű gyilkosod… Emlékszem,
fal melletti ágyon feküdtél, mert féltettünk,
le ne ess. A tükröd görbe volt, s csak a kalóriák
számítottak. Mázsában lehet mérni most
a hiányodat, a mérleg nyelve kiakad,
s egy fényévnyire van tőlünk egy szó…
a hold sovány sarlója sejdíti csak, hogy
te vagy a legkerekebb csillag, kedves Teó.