Angyal, fekete ruhában

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 191

Angyal, fekete ruhában

Pirkad az égalj, messze merengő,
azúrnak kékjén felhő, derengő,
s amíg a szellő lágy dala zizzen,
aranylevélen időz az Isten.

Ostoroz néha, olykor cikázik,
ha eső zúdul, fényerén játszik,
vásik az ember, forrong a vére,
üveggolyóként gurul a léte.

Szikes a puszta, a karma ordas,
a vadon éber, mit hoz a holnap?
Tévutat jár, míg lobogó bomlik,
a jajszó egyre messzebb morajlik.

Nyomora gyászos, karéjba fonja,
világban szélvész, király bolondja,
ha újra fény gyúl a rónaságon,
eltűnik majd a fekete álom.

Sérelmét hordja most még az ember
csatázik egyre a félelemmel,
pirkadj hát égalj, lágy dalba szisszenj,
aranykezében tartson az Isten.