Álom és valóság

Írta: Lovass Adél


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 338



Álom és valóság

Morzsolt álmomat rágom,
szívom köd velejét,
kép-lánc fon körül ágyon,
fűzöm fel elejét.

Kábán gyúl ki a reggel,
lelkem most pihenőn,
szárnyát csukja szegetten,
gyűjtve testi erőm.

Lengtem kinn a nagy űrben,
szűrve űr-levegőt,
tépve foggal a fűben,
s kérded, láttam-e őt?

Roncsház foncsora sérült,
harmat tükre a szó:
láttam. Gyermeki lény ült
mellém. Illata jó.

Emlék marja a torkom,
kérődzik fel a könny.
Morzsolt álmomat rágom...
Gennyé vált a közöny.

2021. november