Írta: Herczog Gyuláné
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 263
ÁLDOMKÉK-FÉNY
Úgy osonsz mellém, mint a napfelkelte,
fényekkel oldva sötét éji tusám;
nem bántom azt, aki így megtervezte,
csak áldom, hisz' megnyugszom álmom után.
Gyógymód vagy lázamra, mert félelmet ölsz,
majd lágyan szórsz bizalmat kétség közé,
lelkemben önzetlen vággyal tündökölsz,
'mi vigaszt köt virágból gyászom fölé.
Hűséged tervezett, s mint barokkos vár,
edzett – és nem romos – erős bástyákkal,
sokszor elporlaszt'nám, mert amikor fáj,
elmúlnék végleg a gőgös árnyakkal.
Napkeltés fényed minden sugara kék,
szívemben mámort kelt, és hatalma kéj.
(Bicske, 2015.)