Aktuálporond
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 236
AKTUÁLPOROND
Kimúlt a tegnap s beteg a jelen:
elnyújtották a fonákjára fordított nirvána
klórszagú lepedőjén -
bemagolt szókincse használhatatlan
ebben a fedett kukában,
s csak „álmában csönget egy picit”*
a poézis borostás baktere.
Másfél méterrel arrébb
fekszik a kómás testrom,
nem hallani madarat, asszonycsevejt,
csak szirénázó terheket, melyekre
megláncolt kutyák lúdbőrző vonyítása válaszol.
Itt benn puszta rohanat,
visszatartott vizelési inger a napszak,
a semmi nullaszintjére merülő,
tárt karú veszteglés-
nulla a hírfolyam hitele is,
ezer nyavalyából szűri szemedbe,
füledbe az ármánysavakat
és dúcolja fejed alá esténként
előregyártott szilánkpárnáit.
Néha porondra lép egy-egy bohóc
és pingált orcáját mutatja a nagyérdeműnek,
míg sötét tincsei mögé rejti
a másikat, a leprás csontvázat.
Egyébként régtől üres a lelátó,
a tekintet, harmadrangú apródok
osztják a megváltást
s az újrahasznosított levegőt,
percenként ültetnek bőröd alá
átlátszó kullancsot, úsztatnak ereden
cukrozott mérgeket.
Kórus:
Mekkora színpad lett a világ
s rajta a emberlét mily’ silány,
micsoda szövegködbe rejtették
a részletek ördögi elméjét!
Szakad az zsineg ránk osztott szála,
beteg a parány s beteg a bálna,
letesszük a frigyládát: lom-battyú-
vért énekel az utolsó hattyú.
*Idézet József Attilától