Akkor Akkor
nem létezett még Idő
megállt a nap
a perc
a pillanat
csak énekeltük boldogan
a karácsonyfa alatt
mint szelíd angyalok
hogy „fel nagy örömre…!” Akkor
csak észrevétlen’ áradó remény élt
a végeérhetetlen életért
nem létezett a félelem
oltalmazó szeretet óvott
kalácsillatú ünnep-meleg
ölelő védelem
felhőtlen
könnyű létezés Akkor
öröm virított nem csenevész
bánatvirágok fakadtak szerteszét
míg végül kiszakadt belőlem egy
hatalmas boldogság-darab
a helyén mély sűrű fájdalom maradt
s mint kagyló igaza a tenger mélyére
könnyek kövültek az öröm helyére
fájdalomkövek ültek köréje
hazakísérnek majd
gyönyörű Békességbe
mint visszatérő vizek
a végtelen tengerbe… | 
