Akivel álmában találkozott
Írta: Jánó Réka
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 227
Akivel álmában találkozott
Alakja az égig ér, fehér ruhája lobog a szélben, mögötte nyújtózik kaleidoszkópszerű képeivel a múlt.
Gyorsan növekvő tincsei feslő virágfüzéreket bontanak, hegyről hegyre szökellő, könnyű lépteinek nyomán margaréták lebegnek elhullajtott vérének piros pacái közé. Selyemcipellős lába homokba rajzolt szíveken tapos, melléjük rajzolja sajátját, majd tehetetlenül figyeli, miként mossa el a körvonalakat a gyorsan feltámadó szélvihar. Elsírja fölöttük összes könnyét, aztán ragyog a nap megint, s a messzeségben újra ott rezeg a horizont. Olykor hátratekint vörösen fénylő hátukon fehér szirmokat ringató életútjára, s bár arca elé vont ránc-csipkével gyászolja fogyatkozó életerejét, letekint kezében tartott serlegének tartalmára. Meglátja benne önnön képmását, az elmúltat, s az eljövendőt, majd válaszra vágyón loccsantja az ambróziát az égre. A szétterülő hullámokon át hunyorogva olvassa ki elaggott szemével a csillagok üzenetét. Felfoghatatlanul távoli, mégis oly közelinek tetsző fényükből születik meg a bizonyosság, egy szó, melyre élethosszig várt: ÖRÖKKÉVALÓ.