Akarat
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 317
Akarat
Milyen minden mintha
tépett papírokként
a hó hullana a hó
és a setét
Minden zavart és mégis
világos
távolban a Nap
előttem árnya
tapos
lassú mérce nekem
az ember
sosem értettem
gyenge szívemmel
mint a kártyavár
néha romokban
néha meg úr maga
a megásott pokolban
vagyok én is csak
akárcsak te vagy te
vágyaimat markolom
és szívom tüdőmbe
le
hallod ez a katedrális
büszkén dobbanak
harangjai élten
s halálon is
nem zavar már -
jajongjatok
minden elhull egyszer
s kikel – ha magja
sok
látod emberként néha
oázisok partjait
kutatom -
s ha szólnak hozzám
visszaszólok -
és nem alkuszom
gyönyörű már minden
reggel - tudom
s e gyönyörben százszor
veled elbukom
nem izzaszt már semmi
látatlan és látva vagyok
ha harangok szólnak
könnyek helyett imákat
morzsolok
a védelem lassú halál
már nekem
te védj – s maroknyi
szívedben
elveszem