Akarat

Írta: Sánta Zsolt


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 130



Akarat


Milyen minden mintha
tépett papírokként
a hó hullana a hó
és a setét

Minden zavart és mégis
világos
távolban a Nap
előttem árnya
tapos

lassú mérce nekem
az ember
sosem értettem
gyenge szívemmel

mint a kártyavár
néha romokban
néha meg úr maga
a megásott pokolban

vagyok én is csak
akárcsak te vagy te
vágyaimat markolom
és szívom tüdőmbe
le

hallod ez a katedrális
büszkén dobbanak
harangjai élten
s halálon is

nem zavar már -
jajongjatok
minden elhull egyszer
s kikel – ha magja
sok

látod emberként néha
oázisok partjait
kutatom -
s ha szólnak hozzám
visszaszólok -
és nem alkuszom

gyönyörű már minden
reggel - tudom
s e gyönyörben százszor
veled elbukom

nem izzaszt már semmi
látatlan és látva vagyok
ha harangok szólnak
könnyek helyett imákat
morzsolok

a védelem lassú halál
már nekem
te védj – s maroknyi
szívedben
elveszem