Ahol nem voltál

Írta: Mario Luzi

---

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 423

---

---

MARIO LUZI
Dove non eri 

Dove non eri quanta pace: il cielo
fra gli alberi estuosi raccoglieva
la bianca offerta delle strade, un volto
riluceva nel buio delle fonti,
la midolla di miele
temperava l’angoscia dei passanti
e la beltà brillava,
spariva suddivisa tra le vie
lampanti nel silenzio ventilato.
 
Né memoria, né immagine, né sogno.
Il volto dell’assente era una spera
specchiata dalla prima opaca stella
e neppure eri in lei, eri caduta
fuori dell’esistenza;
il candore affliggeva i crocevia
e non era la sera,
era la bianca verità indolente
in fondo al mio tumulto, impercepita.

Mario Luzi
Ahol nem voltál

Ahol nem voltál békeként: az égbolt
az izgatott fák mentén összeszedte
országutak hófehér adományát,
egy arc fénylett a források homályán,
a méz, a csorgatott méz
járókelők félelmét enyhítette,
és tündökölt a szépség,
s eltűnt, porrá szóródva szét a fénylő
nagy útakon, szélfújta némaságban.

Se emlékkép, se kép, se álom.
A távollévő arcát a legelső
fátylas csillag gömbként tükrözte vissza,
és benne sem voltál, kívülre estél,
a léten túlra hulltál;
a tisztaság fájt a keresztutaknak,
és még nem volt ez este,
ez volt a puszta, közönyös igazság
hányattatásom mélyén, észrevétlen.

Fordította: Nemes Nagy Ágnes