| Fábián József  | Adventi szonatina (A második gyertya: a remény fényében) Boldogok, akik csillagokat tudnak
álmodni az égre, s látják, hogy a Kisherceg
a palástját a holdkaréjra tette, onnan jön el
ítélni élőket és holtakat, és országának
úgy lesz vége, ahogyan a rókát megszelídítette,
és felelőse lesz a rózsáknak, a barkaágaknak,
az éj-fényű, hógyapjas fenyőknek, és boldogok,
akik krepp ágyneműben virrasztják át a tegnapot, de
nem boldogok, akik egeret markolászva
kattintgatnak a félhomályban, hogy
készen legyen ez a szöveg lapzártára,
mert hiába ég már a második adventi gyertya,
fénye a kishitűeket nem borítja lángba,
billentyűzene szól az autós McDonald’s-ban
csibeburger, McFish, szósz nélküli élet, én
uram, hány karakternyi sors szorult belém?
súgd meg!
CODA
S végül boldogok az álmatlanságban
szenvedők, akiket az insomnia tart ébren, de
nem boldogok az autók visszapillantójáról
alácsüngő rózsafüzérek, de
boldogok a csatlakozásra várakozók,
mert egyszer eljön értük a jászolba születő, de
nem boldogok, akik sohasem voltak azok,
mert inkább hisznek az ázott szalmaszál szagának, de
boldogok, akik ebbe a szalmaszálba kapaszkodni tudnak,
s reményt adni minden megváltandó élőnek és holtnak.
(másodközlés) |
