| Gősi Vali  | Adventi fohász A legszebb örömről volna jó üzenni,
de csak álomként jön el ma már,
hiába fordítom ég felé az arcom,
egyre távolibb az a fénysugár. Mégis, ha megérint, szívrepesve áldom
hogy tükröződik még halvány remény,
mi felemel, éltet és úgy tart, karol,
ahogy anyám ölelt, ha bújtam ölén. A legszebb örömről volna jó üzenni
a karácsonyváró csillagok felé,
arról, hogy gyönyörű szeretet éled,
és letérdelünk majd mind a jászol elé. Mégis, mégis, könnyes az áldás,
elkél a fohász, így advent idején;
szülessen szeretet égen és földön,
ragyogjon mosoly az árvák szemén! |
