Adjátok vissza a szavaimat!

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 261

Szavak: készséges szolgálólányok.

Hűen hordoznak hitet és álmot.

Szerelmet, békét édes teherként,

Bennük nyer formát remény és emlék.

Általuk üzen megannyi ősöm,

Versemet én is általuk költöm.

Szavaim vannak. Ez minden kincsem.

Milliót kaptam, - alig eszméltem.

Bennük a távol közellé válik,

Ősöm tüzénél unokám játszik.

Jaj, de a világ sarka kifordult,

Gyűlölet ébredt, gonoszság mordult.

S hazuggá tették az igazamat,

Kurvává mind az én szavaimat!

Nem igaz többé hitem és álmom?

Bölcs reményt többé nem szabad várnom?

Hazug és álnok, gaz Kurafiak!

Adjátok vissza a szavaimat!

Hadd legyek ember, ahogy apám volt!

Szabad és polgár, ahogy száz vers szólt!

Hadd legyek magyar, mint megannyi ember,

Sokféle cseppből egyféle tenger.

Szerelmem legyen tiszta és boldog!

S hadd higgye fiam, mit lelkemben hordok!

Ti lelketlen, álnok Kurafiak!

Adjátok vissza a szavaimat!

S amit majd akkor suttogok végül,

Mikor a lelkem egekbe készül,

Hadd legyen igaz, hogy őse lehessek

A múltra is büszke, tiszta gyermeknek.

S ha költök még, költsek igazat, szépet,

Hogy soha ne fogyjon szánkról az ének!

S hogy messze is értsék álmaimat,

Adjátok vissza a szavaimat!