A túloldal
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 485
A túloldal
Egy öreg törzs mögül nézi,
amint kilép a vad,
egyik lába alig érinti
a friss havat-
aprókat szippant
a metsző levegőből
s már feszül is marja-
de még visszanéz:
a vadász szemét célozza,
tekintete úgy hasít,
mint pontos fejlövés,
csupán visszairányban.
Az ember tudja:
zsákmánya eltünhet egy ugrással
a bokrok takarásában –
de ez a pillanat, amire várt,
amiért feljött a hegyre,
hogy eldöntse,
melyik oldalon áll.
Ujja a ravaszon,
a perc tört része alatt,
a csönd felvérzik majd,
mint ostorcsapás nyomán
a habfehér bőr.
Apró, alig sejthető mozdulat
s ő átléphetne a túloldalra,
de utána már soha,
SOHA nem térhet vissza
az ártatlan hóra.