A telhetetlen óriáskígyó
Írta: Bábel Antónia
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 272
A telhetetlen óriáskígyó
Az óriáskígyó nem egy kicsi állat.
Ha te is látnád, hát leesne az állad.
Ismertem egyet, az éhség úgy gyötörte,
Az étvágya felhágott a hegytetőre.
Előételnek elfogyasztott egy tevét,
Levesként megitta két tengernek levét.
Kedvére befalt egy egész tehéncsordát,
Desszertnek megevett kétszáz csoki tortát.
Könnyed uzsonnája egy piramisból állt,
S a teliholdból egy darabot vacsorált.
Gyomra senkivel szemben sem ismert pardont,
Egyszer le is nyelt egy hosszú tengerpartot.
Kígyóétek lett nyaraló, pincér, portás,
Három napig kínozta a gyomorrontás.
Diétaként megevett egy farkas falkát,
Éhségében bekapta a saját farkát.
Amikor úgy érezte, hogy most elég lett,
Összegömbölyödött, s egy évig emésztett.
De telhetetlen gyomra újra enni kért,
Fél világ, amit elnyelt, lám, csak ennyit ért.
Végül aztán akkorára nyúlt a bőre,
Hogy lépten-nyomon kibucskázott belőle.
Elbujdosott, s azóta senki se látta,
Bőréből csizma lett egy sereg számára.