Az én apukám
Az én apukám
Az én apukám nagyon fontos ember: ő a városunk rendőrkapitánya. Harcol a rosszfiúk ellen, mint Batman. Sokszor gondolok arra, hogy esténként, amikor már mindenki alszik, apukám fekete álarcban és ruhában repül a Kossuth Lajos utcán keresztül egészen a Fő térig és üldözi a gonosztevőket. Ha megnővök, én is hős leszek; kiállok az igazságért és megvédem a jó embereket.
Az én apukám nagyon erős ember. Fiatalkorában bokszolt, úgy, mint a Rocky. Szeretem a Rocky-filmeket. Anyukám nem örül, ha nézem. Azt mondja, hogy nem nekem való, sokat bunyóznak benne, és jobban szeretné, ha inkább meséket néznék. Apukám nem ért vele egyet. Szerinte a film a kitartásról, az erőről és a hitről szól. A mesék lányoknak valók, apukám egyetlen fia nem lehet nyámnyila anyámasszony katonája. (Nem tudom, mi az a nyám, aminek van nyila, egyszer majd megkérdem tőle.)
Nem mondom senkinek, de én szeretem a meséket, főleg a vicceseket. A Shrek a kedvencem meg az Aladdin, de csak titokban nézem, amikor apukám dolgozik. Az oroszlánkirályon régen még sírtam is, szerencsére senki sem látta. Megígértem magamnak, hogy mire felsős leszek, leszokok a mesékről, mert olyan bátor és erős szeretnék lenni, mint az apukám.
Az én apukámat mindenki tiszteli és szereti. Ha vasárnap misére megyünk, az emberek előre köszönnek. A pap is kijön a templom elé, és személyesen kísér be minket. Az első sor a miénk, mások csak utánunk ülhetnek le, és ez nagyon menő.
A mise után vendéglőben ebédelünk, külön asztalunk van, borral és virággal. A mama felveszi a legszebb ruháját, és ránk is ünneplőt ad. Mindig izgulok, nehogy leegyem az ingemet, mert az nagy csúfság. Zoé egyszer magára öntötte a levest, utána reszketett félelmében. Nem tudom, miért, hiszen senki sem szidta le. Apuval otthon megbeszélték a dolgot, és Zoé annyira szégyellhette magát, hogy még a vacsorára sem jött ki a szobájából.
Az én apukám nagyon okos ember. Ránézésre tudja, hogy ki a bűnös és ki az ártatlan. A gonosztevőket börtönbe dugja, a vétleneket elengedi. Ő a főnök, ő parancsol a város összes rendőrének. Szeretem a western filmeket, ezekben a jó seriff megvédi az embereket a banditáktól. A mi városunkban apukám a seriff, jelvénye is van. Egyszer megengedte, hogy kitűzzem a pulcsimra, mindenki engem irigyelt a suliban.
Az én apukám nagyon megbecsült ember. Van sok kitüntetése, egyszer ő lett az év rendőre. A legjobb barátja, a polgármester javasolta, ő az én keresztapukám. Sok jót tesznek együtt a városért, mint Batman és Robin. A polgármester elintézte a rendőrőrs kifestését, apukám meg lecsukta a rossz embereket, akik plakátokat ragasztottak és hazugságokat mondtak róla. Így vigyáznak ők ketten a városunk nyugalmára.
Az én apukám nagyon szereti a családját. Annyira tiszteli és félti anyukámat, hogy még munkába sem engedi. A férfi feladata eltartani a feleségét és a gyermekeit. Sokkal többet dolgozik, mint más apukák, ezért ritkán van otthon. Ha anyukám is munkába járna, nem ragyogna a házunk a tisztaságtól, üres volna a hűtőszekrény, és nem lenne minden nap meleg étel az asztalon. Nagyon szerencsés gyerek vagyok, mert otthon ebédelhetek, anyu segít a tanulásban, és még karateedzésre is elvisz. Ha nagy leszek, sokat fogok keresni, és eltartom a családomat, mert ez az élet rendje.
Sokszor úgy érzem, hogy anyukámnak hiányzik a régi munkája. Ezt én nem értem. A férfiak többet keresnek a nőknél, a nők pedig ügyesebbek a házimunkában. Apukám sokszor kineveti a Sanyi bácsit, aki odakozmálja az ételt vagy elégeti az ingét vasalás közben. Anyukámmal sosem fordul elő ilyen. Nálunk mindenki azt csinálja, amihez ért, és ez így helyes. Ha anyukám dolgozna, még több baleset érné. Itthon is előfordult, hogy nekiment az ajtónak vagy lepottyant a létráról, és egyszer átesett a Buksin, pedig ő egy igazán nagy kutya. Ha nagyobb leszek, én vigyázok majd rá, és soha többé nem lesz kék folt rajta.
Az én apukám a legjobb apa a világon. Zoéval mi vagyunk a szeme fényei. Szép ruhákban járat minket és sok ajándékot vesz nekünk. Esténként beszélget velem a fociról, majd jóéjt-puszival búcsúzik, utána pedig mesét olvas Zoénak. Azt hiszem, ezek szomorú mesék lehetnek, mert a nővérem mindig sír utánuk. Beszéltem erről apuval. Azt mondta, hogy Zoé fél az ágy alatti szörnyetegtől, de ő mindig elüldözi. Egyszer, vacsora után beosontam a szobájába, bár nagyon majréztam. Szerencsére nem találtam semmit az ágy alatt, de bevallom, nem mertem megvárni a lefekvést.
Ha felnővök, bátor hős leszek, mint az apukám. Lekaratézom az összes szörnyet és gazfickót, megvédem tőlük anyut és Zoét. Ha nem bírok egyedül a gonosztevőkkel, csak szólok apunak, s ő majd segít: ő tudja a legjobban, hol bújnak meg a szörnyetegek.