Az én bűnöm
Közzétéve: 4 napja
Szerző: Szilasi Katalin
Versek
Az én bűnöm
Terepszínű újra a reggel,
az ég épphogy csak kék.
Nyakadon göndör szőrök,
az álompihék.
A gyűrött takarót
magamra csavarom,
ahogy kérge őrzi a fát.
Óvom tőled a megszokott,
kényelmes magányt.
Közénk képzelek
kanyargós utat,
helytelen szót,
mi fönnakad
a vékonyka fonalon,
mely talán még minket
összeköt.
Lásd, mea culpa ez,