A szél úgyis fújni fog
Írta: Toldi Zsuzsa
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 360
A szél úgyis fújni fog
(Freddy-vel. Prózában.)
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom.
A hajó megérkezett, de én nem álltam a parton. Nem volt pénzem koncertjegyre, s nem ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Bánatosan bújtam ablakom zöld függönye mögé, a sötétítőt megrántottam, csakúgy karistolt a csipesz a karnison. Majd belesüppedtem fotelem plüss virágai közé, s a bakelit-koncert elindult. Kicsit recsegett a tű, de a hangerő rendben volt. Naplót sosem vezettem egyszemélyes koncertjeimről, ám a lelkem tárva-nyitva volt. Odavésődött be minden, ott csillapodott szomjam, onnan mindig tudtam meríteni, sosem hagytam, hogy kiapadjon az a kút. Tökéletesen igazad van Freddy. Az emberi lét olyan állapot, aminek elviseléséhez érzéstelenítő szükséges. Kinek mi jut.
Becsukom szemem, Queen rád bízom magam. Minek történnie kell, hagyom. Kemény, vad ütések korbácsolnak, érzem, hogy jó nagyon. Majd lágy harmónia emel fel szelíden, olvadékony, mint a vaj. Hangod fátyolos, most könyörögsz, talán játszol velem valahol? Majd telhetetlen istenségként újból támadsz váratlanul, te egészben falod föl a világot! Ugye ezt akarod? Pokolból szabadult ördögként provokálsz, de nem baj, száguldj csak velem, vigyél magaddal, tönkretehetsz, hajamat a földön is húzhatod! Csak lubickolj! Püföld a zongorát, te indiai tenor, még odébb ágyadon tested alatt a bársonytakaró. Közlöm: nem te, a meleg én vagyok, mint a kályha drágám, zenédtől átforrósodom. Nekem már csak a három oktáv az elegendő, kész, most fújtál tele egy papír zsebkendőt. Majd jön a másik, és így lesz tovább. Nekem is szükséges egy, könny és veríték bújócskázik arcomon. Ez olyankor fordul elő velem, ha megérint a nagyság, hirtelen fénylik fel a középszerű homályból.
Mondd, vajon felkérnél-e táncolni? Hogy táncolhat egy zenei prostituált? Ahogy a színpadon mozogsz az jó. Nagyon jó. Mi hiszünk egymásban. Úgy történik, ahogy képzelem. Valóság és képzelet játszik össze benned, bennem s általad mindenkiben. Most semmi sem számít igazán. Ütsz-versz, megforgatsz, igen szédülök, majd átölelsz, hisz jól tudod, milyen a magány. Itt tényleg nincs idő áldozatra, az érintés mennyei. Gyertyát gyújtok, megköszönöm. Balettcipőd még jár, én mezítláb vagyok. Egyébként is máshová indulok.
Ugye színházba is megyünk? Teátrális, isteni cipő. Talán egyenesen Ő küldött? Keversz, mint a koktélt szokták, énbennem már tótágast áll a mocskos világ, lehajolva, terpeszből kinézve látom. Hogy átléped a műfajokat? Megteheted! Hozd elibénk az elit prostituáltakat, a hátsó kirekesztetteket, lepődjön meg mindenki, s csodálkozzon, ahogy csak tud! Ezt akarod. Ha figyelnek, a gyengéből harcos férfi lesz, hazudni nem tudsz, nem félsz senkitől. Elmondhatod otthon a macskáidnak, hogy tényleg elfoglaltad, felforgattad a világot magad körül. Én nem szeretem a macskákat. Most felhangzik a mennyezetre törő, többszólamú vokál, a zenészek csodásak. Ők a te családod. Még égj egy kicsit a szünetig te tűzimádó, hatalmas láng, ki jössz és mégy, felviszel csúcsíves magaslatokra, hogy onnan dobhass le, s már az erkély is magas. Kár, hogy nincs estélyi ruhám.
A gyertya leégett. Fiatal, vékony volt, az idő szalad. A lemezt megfordítom. Pezsgő kellene, de csak víz van itthon. Mary azt mondta, két végén égeted a gyertyát. De isteni a fény, megértem én. Hogy millió dollárjaidból nem tudtál venni családot? Azt nem pénzért adják. Rázd csak meg a különcök fáját! Az a jó, ha hívsz papot is, bőven lesz mit meggyónni, mert ember az, ki gyón. Tudod, mit? Te királynő vagy! Kebelezz be mindenkit, s a gyilkos az, ki nem ért meg, ki elutasít téged, s neveddel piszkos újságokban vájkál. Neki is küldj papot. Valójában nem érdekli mindez az igazakat.
Rendben van. Freddy megráztál, édesem jól vagyok. Ha nem lenne oly sötét, még elindulnék valahová, valakiért. Most is. Mert még dübörög a dob, a gitár hasít, de a vége látszik. Te már kijutottál innen. Arcodon nincs sem vér, sem sár. Én kimerülten fekszem az ágyon, a lemez lejárt. Láttam, most is fehér trikóban voltál, és tényleg lyukat ütöttél az égbolton. Ezúttal is. Sose feledjük, mi vagyunk a bajnokok! A szél pedig úgyis fújni fog, tudod. Mindig fújni fog. Meszelt falamon összeborulnak a henger-virágok. Betakarózom.
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom…