A század tanúja
Írta: Ványai Fehér József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 241
A század tanúja
Uramisten, végignéztem
Mindent és nem szóltam,
Velem mindig, mindent
Meg lehetett csinálni,
Igen, a század tanúja
Helyett a század
Hülyéje voltam,
Energialopás ürügyén
Abrakoltam az élet új
Császárait és a kis bébiket…
Később bemutatták nekem
A csajok vőlegényeiket,
Rezzenéstelen arccal
Jattoltam a fickókkal,
Akik valamennyien a
Guns N’ Roses énekesére
Szerettek volna hasonlítani,
De rockerlét helyett
Agronómusok és autószerelők
Lettek a faluban, s csak
Részegen ordítozták már a
Főutcán, hogy yeah, yeah!…
Ismertem ezeket a bigéket
Kollégiumi szobák
Emeletes ágyairól,
Mosolytalan testbeszéddel
Hazudtak hitelesen,
A fiúk „boldogultak”, én
Pedig egyre cinikusabbá váltam,
Mint valami alföldi Antiszthenész,
Kezdtem sejteni, az élet-
Hazugságok segítenek túlélni
Nekem is, akár a jó öreg
Diogenész, útszéli próféciákkal
Szórakoztattam a hasonszőrűeket…
Így a vége felé sem tudok
Mást, csak röhögni rajtatok,
Magamon, rajtunk, az élet
Elveszett allúziók gyűjteménye,
És sejtem, ti is sejtitek, hogy
A halál a legnagyobb oligarcha.