A róka és a holló
Írta: Jacsó Pál
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 921
A róka és a holló
Kétszer tizenkettőt ütött már a toronyóra,
nem evett egy falatot két napja, a kültelki róka.
Egy jó hete, hogy bevonták a vadászengedélyét,
megkeserítve életét s imádott úri szenvedélyét.
Közben reggel óta híreszteli mindegyik rádió:
- Magasabb lesz mától a sajton is az ÁFA!
ezt hallván a holló, a keresztet átkozódva hányja.
Fel is száll az utolsó darabbal egy nyírfa tetejére,
rókánk ekkor lépett ravaszul, a tettek mezejére:
- Kedves holló! Gyönyörű a ruhád, szuper a stylist-od,
de hogy hangodat is halljam, ahhoz csőrt kell nyitnod.
Hetek óta sztárokat keresek az új X-Faktorra.
Hidd el, velem szert tennél egy igazi mentorra!
Billegett a holló a fa hegyén repesve-pirulva,
ilyen szép szavakkal még sohasem illették,
pedig oly régen várt erre: Valaki kimondja...
Elmerengett mélán: Talán a sztársághoz, kissé öreg is már,
pedig jaj de megmutatná, a világba kiáltva:
- Ó ez bizony nagy Kááár!
Kiesett a szép sajtdarab menten a csőréből,
sokadszorra sem jött ki nyertesen ebből a „csörtéből”
Homlokára csapott sopánkodva: - Ó én buta holló!
De La Fontaine-t meg ezért az elcseszett meséért,
holtában is szurkálja örökre, a csorba agrárolló!
A róka éhe hogy megenyhült, hát kitölt egy lottót,
úgy legyen ötöse, ahogy kifundálta,
hogyan kell rászedni, a nem épp IQ bajnok,
de rátarti hollót, aki még a fa tetején kiszámolta
mennyi lett a kára, s gyorsan - nehogy éhen haljon –
jelentkezett első reklámarcnak, a Magyar Postára.
Vagyonokat fizetett egy para-tanfolyamra,
hol százezrek fejében, biztosra ígérték:
Soha többé nem jut már, a neki
többször is megírt szomorú karmára.
Megfordult a fejében még, a laktóz diéta,
hisz illatozó corpus delicti híján,
egy róka sem spendírozhat arra,
hogy ő és minden sorstársa egy hiú idióta…