Írta: Farkas Erzsébet
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 235
A remény
Mint mikor kabátról leszakadnak a gombok,
a nyitott résen átsüvít a szél,
bár varrása helyén még látszanak a pontok,
a jelen nélküle már mit sem ér.
Lelkünk oly dideregve tör utat a mába,
elindul bizonytalan léptein
konokul, ekképp halad jövője nyomába,
s belülről sírja múltja vétkeit.
Téli hűvös éj takarja legszebb álmaink,
hó alatt csendben pihen a remény,
ám, amint nap kelti hóvirágok százait
vele nyílik bennünk a szenvedély.