Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 225
A porszem kényszere
Mert írni kell
az esti rosszullétről,
a volt és lesz közti
ernyedt gyűrődésről,
nap romjain tétovázva,
arról, hogy kiből
s milyenné váltam-
amíg arcot, formát
kerestem a mának,
köröttem százan ástak
lyukat a hiánynak,
ezért kell leírni
fájást és betűt,
még ha rejteném is
kazalba a tűt,
homok – kupacba
a bolhányi jelt annak,
ki valaha
mégis rátalálna.
Írnom kell
arról is, ha éppen
semmihez sincs kedvem
és nem hiányzik
senkinek a tervem,
rakni kell egymásra
számolatlan követ,
egyetemesben
testszínű porszemet,
mintha részt vállalnék
a teljesség-toronyban,
előlegként a majdani koromra,
s ha elalszik is egyszer
a porc meg az agy,
a percből egy sor
így talán megmarad.