A nyomozó és a kaszás - 1

A nyomozó és a kaszás

Prológus

Pearl nyomozó végigjárta a tetthelyet, majd leguggolt, és megvizsgálta a holttestet. Felállt, és a csuklószámítógépen bekapcsolta a hangrögzítőt.

„ Az áldozat neve Seamus Koonings. A múlt hónapban töltötte be 475. életévét az örökkévaló víz áldásától kísérve. A foglalkozása tájépítész. A 445. életévében konfliktusba keveredett, és rivalizálni kezdett Nagabo Tongba úrral, aki uradalmi kertészként dolgozott. A vitájuk végül odáig fajult, hogy úgy döntöttek, gyilokpárbajban rendezik le ügyüket. Koonings úr eddig háromszor győzte le Tongba urat, de most fordult a kocka. Seamus úr kvázi halálát egy rejtett nyílpuska lövése okozta, amit az épület egyik hasadékába telepítettek napokkal ezelőtt az áldozat megszokott közlekedési útvonalán. A nyílpuska azután sült el, miután kieresztette a speciális tárolójából azt a különleges illatesszenciát, ami arra késztette a prédát – Koonings urat -, hogy megálljon a fegyver
hatósugarában az illat forrását keresve.
A lövés a torkán érte, így azonnal a kvázi halál állapotába került.”
Kikapcsolta a rögzítést. A bámészkodók felé nézett.
- Kéretem a vadász és a préda gyiloksegédjeit! – A tömegből két férfi lépett elő, és megállt a nyomozó előtt.
- Önök végigkísérték a gyilokjátszma negyedik menetét!
Mindent szabályosnak találtak? – A két férfi egyszerre mondott igent, majd vallomásukat megismételték a nyomozó mellett álló körzeti jegyzőnek is, aki a saját csuklószámítógépén hitelesítette azokat. Bólintott Pearl
nyomozó felé, aki megkezdte a végső aktust. - Seamus Koonings! Önt ezennel a gyilokpárbaj szabályainak értelmében halottnak nyilvánítom! Köteles az alvilágba költözni mindaddig, amíg le nem teszi a megváltási pénzt, vagy le nem telik a párbajban foglalt holt idő. Az alvilágból csak munkavégzés idejére távozhat el! – Végül kimondta az utolsó formulát: – Támadj fel, Lázár! – Ez jelentette a gyilokpárbaj végét, amikor is az áldozat sebei begyógyulnak, majd felkel, míg a segédje homlokára tetoválja a fekete keresztet. A préda végül gratulál a vadásznak, majd egy
Charon taxi az alvilágba viszi. Azonban Seamus nem mozdult.
Pearl megismételte a felszólítást, nem történt semmi.
- Nézze, Mr. Koonings! Értem, hogy a vereség három győzelem után nem örvendetes dolog, de viselkedjen érett hosszúlétűként, és keljen fel végre!
A préda azonban nem reagált a nyomozó szavaira, ahogy a gyiloksegédje felszólítására sem, aki fél térdre ereszkedve győzködte őt. A nyomozó türelmetlenül felmordult, és az orvoshoz fordult, aki a háttérben várakozott.
- Kérem, adjon be Mr. Koonings-nak egy jó nagy adag serkentőt, hogy fájjon neki! Nincs kedvem egy infantilis hosszúlétűvel szórakozni! Még akkor sem, ha az időm megengedné! – Az orvos komoran bólintott, majd odatérdelt a férfi mellé egy műszert téve annak mellkasára. Éppen elővett
egy archaikus fecskendőt, amikor a kijelzőjére nézett.
Elsápadt. Felnézett a nyomozóra.

- Nyomozó úr! A serkentő nem fog használni, ugyanis Mr. Koonings halott!
- Persze hogy az, hisz elveszítette a párbajt! – mordult fel a nyomozó türelmetlenül nem figyelve az orvos szavaira.
- Nem! Ő nem kvázi halott, hanem valóban az! Az út végére érkezett, kinyiffant, kifingott, feldobta a pacskert, megmurdelt, bekampecolt, megdöglött… Az orvos pánikba esve sorolta az összes általa ismert, a halálra vonatkozó archaikus kifejezést sok munkát adva ezzel Pearl nyomozó csuklószámítógépének, ami a túlmelegedést kockáztatva próbálta lefordítani a szavakat. Pearl végül leguggolt a halotthoz, és megnézte az orvosi műszer kijelzőjét. Valóban nem mutatott semmilyen életjelet. A sebek nem záródtak össze, és a vér egyre csak csordogált. Mr. Koonings valóban halott volt. Pearl nyomozó felállt, megpróbálta összeszedni magát, míg körülötte kitört a káosz. Az orvos pánikba esve tudatta az összeverődött tömeggel a megmásíthatatlan tényt, majd a vadász gyiloksegédje a préda gyiloksegédjének esett, miután nagy nehezen felfogta a súlyos szavak értelmét.
Az örökkévalóság érájában a legsúlyosabb bűntények a garázdaság, és az anyagi károkozás voltak. Az életellenes bűncselekmények a test felfokozott öngyógyító képességének köszönhetően háttérbe szorultak. Egyedül a baleset általi hirtelen halál lehetett végzetes egy örökkévaló polgár számára, amikor a testnek nincs ideje az öngyógyításra. Pearl nyomozó nem volt kioktatva az ilyesfajta szituációra. Életében először tanácstalan volt. Végignézett a bambán bámuló tömegen, a pánikrohamot kapott orvoson, a két egymással veszekedő  gyiloksegéden és a riadt jegyzőn. Ebben a pillanatban egy
léghajó úszott el a fejük felett.
- Kedves, hosszúlétű polgártársak! Eljött egy újabb nap vége az örökkévalóságban! Érezzék jól magukat az éjszakában, és vigyázzanak egymásra, hogy a holnap is örökké tartson! – Pearl nyomozó magához tért a bénultságból.
- Kuss legyen! – ordította el magát remélve, hogy a megfelelő indulatszót használja. Minden szem rászegeződött!
- A gyilokpárbaj hivatalos kísérőinek kivételével azonnali memóriagátat kérek a körülöttem bámészkodó emberekre! Az engedélyezési kód: A4584/ HUA – mondta erélyesen a csuklószámítógépének, mire a tömeg zavartan szétszéledt, mintha nem tudnák, hogy hol vannak éppen. Csak a két gyiloksegéd, az orvos és a közjegyző maradt ott a sikátorban a holttestet körbe állva.
- Uraim! Amit most látnak, arról nem beszélhetnek senkinek, kivéve a vizsgálatot lefolytató minisztériumi bizottságnak! Hamarosan megérkezik a Néma Osztag, amely bekísér bennünket a vészhelyzetügyi minisztériumba. A négy ember némán bólintott. Pearl nyomozó végignézett az immár visszavonhatatlanul halott Koonings-on, aki egyszerűen csak eltávozott, káoszt hagyva maga után.

Első rész Ötven év várakozás után végre eljött a nagy nap. A főszereplő egy hatalmas cserépben várakozott az üvegház egy elkülönített részében. Többszörösen szűrt ásványvíz, különleges humusz, talajjavítók álltak a rendelkezésére, itt minden arra
 rendeltetett, hogy egészséges legyen. A marsi kaktusz virágzásra készen állt. Travis Moonspell vészhelyzetügyi miniszter az üvegen keresztül várta áhítatosan évtizedek kemény munkájának eredményét. Kertészruhába bújt, és belépett a különterembe. Elővette képrögzítő lencséjét, és célra tartva azt leült egy székre a kaktusszal szemben. A virágzás kezdetét vette. Travis felkészült, hogy megörökítse a nagy pillanatot, amikor is valami sípolni kezdett a háta mögött, majd egy hang a nevén szólította.
- Moonspell miniszter úr! Önnek sürgős hívása érkezett a vészhelyzeti vonalon. – Travis hátrafordult, és bambán kereste a hangszórót a növények között, majd megvonta a vállát. A hosszú létben a sürgős szó elveszítette aktualitását.
Visszafordult a kaktuszához, de úgy látszik, az nem osztotta a véleményt, szinte azonnal elvirágzott. A szirmok egyenként hullottak alá. Travis térdre esett, az égre emelte a tekintetét, és elüvöltötte magát:„neeee!” Ez zsinórban már a második elszalasztott virágzás volt. Száz év kertészkedése ment
pocsékba. A hang újra megszólalt:
- Moonspell miniszter úr! Ez a második felszólítás: önnek sürgős hívása érkezett a vészhelyzeti vonalon. – A miniszter a hang irányába nézett: - Dugd fel magadnak a vészhelyzeti hívásodat! – vágta oda durcásan, mire a harmadik felszólítás hangneme megváltozott.
- Travis Moonspell polgártárs! Önt a pozíciójához nem illő viselkedés miatt tíz erkölcsi pont, a korához nem illő viselkedés miatt újabb tíz erkölcsi pont, és a vészhelyzeti kódex megsértése miatt további negyven pont levonásával sújtom. Ha nem válaszol öt percen belül a hívásra, a büntetés  azonnal érvénybe lép. – A miniszter csuklószámítógépén bekapcsolt a stopperóra, beindult a visszaszámlálás. Travis futva távozott. Pontosan tudta, hogy a rezidencia mesterséges intelligenciája ilyenkor az épület legtávolabbi irodáját jelöli ki a büntetés megszakítására, hogy a szabályszegő - jelenesetben ő - a saját bőrén tapasztalja meg a sürgős szó jelentését. A büntetés sem volt éppen elhanyagolható. A központi mesterséges intelligencia ismerte az összes polgár gyenge pontját, és azokkal büntetett. Travis még élesen emlékezett a százhúsz évvel ezelőtti ballépésére és arra, hogy órákon keresztül hallgathatta az üvegcsiszoló hangját a rezidenciája hangszóróiból. Végül megtalálta a kijelölt irodát épp a visszaszámlálás letelte előtt. Belépett a számítógépbe, és
meghallgatta az üzenetet.
- Tisztelettel értesítjük Travis Moonspell vészhelyzetügyi minisztert, hogy Seamus Koonings hosszúlétű állampolgár élete 475. életévében egy gyilokjátszma következtében ténylegesen meghalt! Az ügyében eljáró Hobs Pearl nyomozó memóriagát igénylésével lecsökkentette a tanúk számát. A helyszínen maradt emberek a gyilokjátszma segítőiként funkcionálnak. Kérjük, járjon el a vészhelyzeti kódexben leírtak szerint! - Travis többször is végigolvasta az üzenet, végül rátalált arra a részre, ami fölött nem tudott napirendre térni: „ténylegesen meghalt”. 
Leült egy székre, és próbált rájönni az értelmére. Betáplálta a szót a számítógépbe. Annak definíciója szerint a halál az életfunkciók leállásakor következik be, tehát az illető ténylegesen meghal. Travis viszont továbbra sem értette a dolgot. Az örökvíznek hála a halál már nem volt tényező. Hacsak az illetőt nem érte  váratlanul bekövetkező, súlyos baleset. Travis döbbenten egyenesedett ki. Ez az! Mivel Koonings úr nem természetesen úton és nem balesetben halt meg, csak egyetlen egy lehetőség maradt. Egy merénylő végezhetett vele. – Travis végigpörgette a háttértárolókat. Egy évszázaddal ezelőtt még gyakoriak voltak az ilyen balesetnek álcázott merényletek, és pont Pearl nyomozó volt az, aki sikeresen felgöngyölítette azokat az eseteket. A módszereit az akadémián oktatták, így manapság az ilyen bűnesetek már ritkábbak voltak. Travis visszahanyatlott a székre. A polgárok nyugalma érdekében az ügy nem kerülhetett nyilvánosságra. Egy polgártársukat szántszándékkal megölték, ráadásul egy ártalmatlan gyilokjátszma közben. Ez hatalmas pánikot eredményezne.
- Rendelj el kiegészítő hírzárlatot! Korlátozd a gyilkosság helyszínén lévő biztonsági megfigyelőegységhez való hozzáférést! Csak a hatóság férhet az adatokhoz! – adta ki az utasítást a számítógépnek, s az végrehajtotta a parancsot.
Miután ez megvolt, Travis összehívta a nagytanácsot, hiszen ennek a nagy horderejű eseménynek a kezeléséhez mindenkire szüksége volt. Lezárta a gépet, majd lezuhanyozott, és öltönyt húzott. Háromnegyedóra múlva már a szolgálati kocsijában száguldott a kormányzói palota irányába. Az ügy egyedülállósága miatti izgalmába kis bűntudat is vegyült. A viselkedési kódex szerint ilyenkor részvétet kellene tanúsítania az elhunyt hozzátartozói iránt, de mivel a hetven évvel ezelőtt elhunyt hörcsöge volt az utolsó teremtmény, aki miatt szomorúságot érzett, nem tudta, hogyan viszonyuljon az áldozathoz. Felidézte Morci úrral való legszebb emlékeit, ahogy a hasát cirógatta, aztán beugrott neki Mr. Koonings  képe, ahogy a földön fekszik élettelenül. Megrázta a fejét. Ez nem a legjobb módja a részvét felélesztésének. Travis így az út hátralevő részét temetésekről és virrasztásokról szóló archív
felvételek nézegetésével töltötte, hogy formába lendüljön.

A végtelen fogócska következő menete a hetedik hónapba lépett. Ennyi ideje nem történt újabb riasztás, így a Néma Osztag játékba oltott harci gyakorlattal múlatta az időt a szolgálat alatt. Csapatokra oszlottak, és egymást kergették a laktanya alatti végtelen labirintusban, hogy megszerezzék egymás kendőit, amit a nadrágjuk hátsó felére tűztek. Ehhez minden engedélyezve volt az ütéstől a rúgásig, a sokkolótól a gumilövedékig. Olaf Gundel kapitány épp egy keresztalagúton rohant át, amikor két lilazászlós ugrott neki két oldalról. Az egyik megpróbálta elterelni a figyelmét, míg a másik a kapitány zászlóját vette célba. Ő azonban dörzsölt és tapasztalt volt. Elkapta a két támadót, és egy csavarral a földre küldte őket, majd a közelebbi zászlaja után kapott, de az felpattant a földről, és hátrább ugrott. A kapitány épp a következő támadást latolgatta, amikor jelzést kapott a csuklószámítógépére. Félbehagyta a harcot, és továbbfutott az egyik folyosón. Tudta, csak akkor van esélye a másik kettővel szemben, ha egy szűkebb helyre tudja csalni őket, ahol nem tudják bekeríteni őt. Hallotta, hogy csak az egyikük lohol utána, tehát a másik megpróbál szembekerülni vele egy újabb elágazásnál. Futás közben egy újabb jelzést kapott a csuklószámítógépére, miközben egy válaszfal az orra előtt ereszkedett alá. Ahogy felkenődött rá az minden volt, csak nem harcoshoz méltó. Káromkodva hívta a központot.

- Maguk meg mi az ördögöt szórakoznak a válaszfallal? Nem vicces dolog, ha egy ilyen szembe jön veled, miközben rohansz valahová!
- Sajnálom uram, már egy ideje próbáljuk önt elérni, de a labirintus kommunikációs rendszere a kívülről érkező hívásokat állandóan a várakozó listára küldi! A fal pedig azért kellett, hogy megállásra kényszerítsük.
- Elégedettek lehetnek, elérték, amit akartak. Jutalomból korábban hazamehetnek, de lehetőleg mielőtt még felérnék! – Olaf megszakította a hívást, majd megnézte az üzenetet.
Szemei kikerekedtek. Megnyitott egy belső csatornát.
- A fogócskát vészhelyzet miatt felfüggesztjük! Az osztag összes tagja gyülekezzen az arénában! Vége! - Elindult a labirintus közepe felé. Mire odaért, a Néma Osztag mind a negyven tagja ott várt rá bosszús arckifejezéssel. Senki sem szerette, ha a játékot a legjobb ponton szakítják félbe.
- Oké fiúk, ismertetem a helyzetet – nézett körbe Olaf a jelenlévőkön. - A mai napon Seamus Koonings hosszúlétű állampolgár életellenes bűncselekmény áldozata lett egy gyilokpárbaj során, és ténylegesen elhalálozott. - Az osztag tagjai döbbenten néztek egymásra.
- Az elkövetés módja ismeretlen. A játszma hivatalos rendőri kísérője Hobs Pearl memóriazárolást rendelt el a szemtanúk körében. A zárlatból csak a gyilokpárbaj hivatalos kísérői maradtak ki. A feladatunk az, hogy bevigyük őket kihallgatásra a Vészhelyzetügyi Minisztériumba. Ezt én fogom irányítani. Kilencet közületek magammal viszek! A többiek a minisztérium embereit fogják kísérni, akik megvizsgálják a zárlaton átesett civilek emlékfoszlányait a bűncselekmény időpontjáról. – Olaf ekkor az egyik katonájára nézett.
- Vickerson!
- Igenis, uram! – lépett az előre.
- Ön külön feladatot kap! Meg kell találnia, és be kell hoznia a gyilokjátszma vadászát, Nagabo Tongba urat kihallgatásra!
Vigyen magával két újoncot.
- Igenis, uram! - tisztelgett a katona, és távozott. Olaf a többiekre nézett.
- Hamarosan mindenki megkapja a csuklószámítógépére a személyre szabott utasításokat! Mindenki menjen, készüljön fel az akcióra!
- Igenis, uram! – válaszolták egyszerre. Olaf kiválasztotta kilenc kísérőjét, majd felmentek a garázsszintre. A csapatszállító nem sokkal később már kint száguldott az alkonyi utcán. Olaf a minisztériumból kapott jelentést tanulmányozta. Hobs Pearl. A híres nyomozó, aki száz évvel ezelőtt véget vetett a merényleteknek békét hozva a társadalomra, és tétlenségre kárhoztatva a Néma Osztagot.
A csapatszállító megérkezett egy sikátorhoz. Öt ember ácsorgott egy földön fekvő hatodik mellett, láthatóan sokkos idegállapotban. A két gyiloksegéd a falnál ténfergett megrökönyödött arckifejezéssel, és hol egymásra néztek, hol a hullára. Közben az orvos lassú léptekkel körbejárta azt, reménytelenül kutatva kósza életjelek után. A közjegyző is zaklatott volt, de próbálta megőrizni a látszatot, mintha ura lenne önmagának. A nyomozó eközben az alkonyi eget bámulta hitetlenkedő tekintettel, miközben egymás után szívta el a klasszikus cigarettákat. Az örök vízéltető erejének köszönhetően a dohányzás összes káros hatása le volt tudva, de Olaf így sem értette meg, hogy hogyan képes valaki a szájába venni papírba tekert szárított növénydarabkákat, hogy a végén még ráadásul meg is gyújtsa. Olaf a kíséretével kiszállt a járműből.
- Üdvözlöm, Hobs Pearl nyomozó! - lépett a férfihoz.
- Á, a híres Olaf Gunder kapitány, ha nem csalódom – nézett az rá halvány mosollyal az arcán.
- Tegye hozzá a „munkanélkülit” is! Önnek hála, mára alig van teendőm.
- A hatékonyság néha igazi átok. Sajnálom!
- Hát még én. Azóta bőven van időnk a pincében edzeni.
- A híres földalatti fogócska – derült fel Pearl –, már sokat hallottam róla. Remek módszer a képességek csiszolására.
Nem véletlen, hogy az osztag számára a gyilokpárbaj tiltott.
- Ha az engedélyezve lenne számunkra, akkor sem próbálnám ki. A véleményem szerint az egész a gyenge, és az elkényelmesedett polgárok játéka! Én szívesebben harcolok igazi ellenfelekkel, akik minden csapás után felkelnek, és újult erővel támadnak! És ön kipróbálná? - szegezte neki a kérdést a nyomozónak.
- Nem, ha engem kérdez. Csak felesleges munkát adunk testünk öngyógyító képességének.
- Akkor legalább ebben megegyezik az ízlésünk – mondta Olaf, majd kinyitotta a csapatszállító tolóajtaját.
- Csak ön után! - Pearl nyomozó bólintott, majd belépett a járműbe, s beszállt utána a négy tanú is. Olaf előre ült, s elindultak. Helyére egy taxi parkolt le. Két civil ruhás bűnügyi technikus szállt ki belőle, majd az elhunythoz léptek, két oldalról felemelték és besegítették az utastérbe, nehogy felesleges aggodalmat keltsenek a bámészkodók következő turnusában, akik nem kaptak memóriatörlést, és egyre azon gondolkodtak, hogy miért fekszik egy polgártársuk a földön, és a többiek miért állják őt körül furcsa arckifejezéssel.

Pearl nyomozó számára a szituáció egyszerre volt ismerős és ismeretlen. A nyomozókat minden akció után a Néma Osztag hallgatta ki, hogy rögzítsék és kielemezzék munkájukat az elejétől a végéig, tehát számára ez az eljárás nem volt ismeretlen. Az viszont, hogy ezt a kihallgatást egy valóban meghalt személy ügyében folytatták le, mindent borított. Pearl követte az egyik Néma Osztagos katonát, miközben végighaladtak egy fehéren világító folyosón, aminek a falai ritmikusan pulzáltak. A nyomozó felismerte a nyugtató fényt. Egy hosszúlétű polgárnak, aki valami bűnt követett el megnyugvásra volt szüksége, hogy civilizált módon állhasson a kihallgató tiszt elé. Ez hatványozottan igaz volt egy büntetlen előéletű polgárra, akit csak tanúként hallgattak meg, és aki még sohasem vett részt hatósági eljárásban. Végül megérkeztek a kihallgató szobához. A nyomozó belépett, és megdöbbent a látványtól. A funkcionálisan letisztult szoba helyett egy archaikus kínzókamra várta a hozzátartozó felszereléssel. A szoba közepén egy ágy volt, amin egy fickó feküdt lekötözve. Egy hölgy állt fölötte fekete bőrszerkóban, egy korbáccsal a kezében.
- Valld be! Te etted meg az utolsó emucombot, ugye? – üvöltötte torzított hangon, de a fickó dacosan oldalra nézett, ekkor találkozott a pillantása a nyomozóéval. Bambán bámultak egymásra.
- Melworth kihallgató tiszt! Hobs Pearl nyomozó megérkezett a kihallgatásra – találta meg a hangját a katona. A fickó ekkor a falon található, művérrel bevont órára pillantott.
- Óh, a puncsba! Már ennyi lenne az idő? Drágám, holnap kell folytatnunk a játékunkat. - A korbácsos hölgy bólintott, kioldotta a rögzítő szíjakat, majd mindketten kirohantak a kihallgató szobából. Az visszaváltozott eredeti állapotába.
- Ez a hosszúlét átka! Túl sok a szabadidő, és az emberek elengedik magukat – morogta Pearl, majd a fiatal katonához fordult.
- Jobb, ha most távozik! És erről ne beszéljen senkinek!
- Igenis, uram! – Kisvártatva nyílt az ajtó és a tiszt tért vissza a rendesen felöltözött hölggyel az oldalán. Intett a nyomozónak, foglaljon helyet az egyik fotelban. Pearl leült, miközben a hölgy egy mandzsettát tett a homlokára, majd szinkronizálta azt a számítógéppel. A kihallgató tiszt leült a nyomozóval szemben.
- Remélem, képes lesz elfelejteni azt a bizarr látványt, aminek az imént szemtanúja volt! Bár az ön esete is épp eléggé bizarr.
- Csakhogy az áldozatot nem egy bőrszerkóba bújtatott domina korbácsolta meg a tegnapi vacsora maradékát követelve rajta - szúrt oda Pearl a tisztnek gonoszul, aki elvörösödött, és kényszeredetten elmosolyodott.
- Ott a pont! És most térjünk a tárgyra! - A tiszt intett az asszisztensének, aki a felesége volt, hogy kezdheti a rögzítést, s visszanézett a nyomozóra, miközben annak aktája megjelent a számítógépe képernyőjén.

- Hobs Pearl nyomozó! Életkora háromszázhuszonhét év! Az érettségi kort elérve úgy döntött, hogy katonai szolgálatba lép. Ötven év szolgálat után a rendőrség kötelékébe lép át, és az életellenes merényletek specialistájává válik. Száz évvel ezelőtt mégis otthagyja a nyomozói pályát. Mesélne erről egy kicsit?
- Volt egy esetem a pályám vége felé, a merénylet áldozata nem halt meg.
Bár már alig élt, a teste folyamatosan megpróbálta újjáépíteni magát. Nekem kellett beadom neki a Halálvizét, hogy végleg eltávozhasson. Az eset után úgy döntöttem, hogy pályát változtatok. – A tiszt bólintott, és továbbolvasta a nyomozó aktáját. – Végül a harci játékok osztályára, azon belül a gyilokpárbajjal foglalkozó részleghez jelentkezett. Itt számos párbajt felügyelt az elejétől a végéig. El tudná mondani, hogy mi a szerepe egy nyomozónak ilyen helyzetben?
- A hozzám hasonló nyomozók egyfajta játékbíróként funkcionálnak. Minden sikeres vagy sikertelen támadás után leállítjuk a játékot a következő menet előtt, és megvizsgáljuk, hogy minden a szabályoknak megfelelően zajlott-e. – A kihallgató tiszt bólintott, és feltette a soron következő kérdést.
- Az előírás szerint mind a vadásznak, mind a prédának be kell jelentenie azokat a fegyvereket, amiket használni kívánnak a párbaj során?
- Igen. Beazonosítatlan fegyver a gyilokpárbajban nem engedélyezett.
- A szabályzat szerint a párbaj előtt az orvos minden lövedékre vagy pengére felvisz egy rétegnyi gyengített halálvíz koncentrátumot. Megerősíti ezt?
- Igen. Ez az ellenvegyület egy időre semlegesíti az örökvíz erejét. Ez az úgynevezett kvázi halál. Amint a halálvíz elbomlik, az áldozat teste azonnal meggyógyítja magát. – A kihallgató tiszt elégedetten bólintott.
- Akkor most írja le azt a bizonyos esetet az elejétől az áldozat tényleges haláláig.
- Este hat körül jelzést kaptam, hogy Seamus Koonings, aki a préda szerepét játszotta elveszítette a menetet, és a kvázi halál állapotába került. A helyszínen az orvos, a jegyző, és a gyiloksegéd már csak rám várt. Én elvégeztem a kvázi halott vizsgálatát, majd megkérdeztem a két párbajsegédet, hogy mindent rendben találtak-e. A jegyző rögzítette a vallomásukat, és én végrehajtottam a lezáró aktust: „Kelj fel Lázár!” Ez a párbajt lezáró kulcsszó, de a préda nem kelt fel.
A kihallgató tiszt bólintott.
- Ön szerint mi történhetett? Esetleg az orvos túl sok halálvizet kent fel a nyílhegyre?
- Nem bocsátkoznék találgatásokba különösen, hogy a holttest és a fegyver vizsgálata még el sem kezdődött.
- Érhető. Viszont azzal is számolnunk kell, hogy ez maga a tökéletes gyilkosság egy gyilokpárbajba bújtatva. – Pearl megborzongott:
- Van még valami kérdése esetleg?
- Nincs. A kihallgatásnak vége. Távozhat! – Az asszisztens lezárta a számítógépét, majd levette a korongot a nyomozó homlokáról, és felállt, hogy távozzon, de a kihallgató tiszt közelebb lépett hozzá.
- Amit a kihallgatás előtt látott, arról lehetőleg ne beszéljen odakint! Maradjon ez a négy fal között!

- Nyugodt lehet! Van nekem annál jobb dolgom is, hogy mások szabadidős tevékenységével foglalkozzak – felelte, és távozott.

következő rész