A ki nem mondott
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 223
A KI NEM MONDOTT
Mennyi vászon, cipőtalp
és sarok vásott le rólam,
hány réteget, hajszálat,
és hámsejtet
koptattak el az ütközések
s gyújtottak fel
vadul burjánzó illatok !
Mennyi éjszaka birodalma és ékköve
ment rá egy-egy röpke élvezetre
s fordultak fonákjukra axiómák
tűnt napok barikádján !
Rég elvonult Göncölök nyomát
temeti most az űrbéli szél –
kihunyt csillagok pora
hull rólam
s fekete lyukak tátongnak
volt-örömök
és lázas véletlenek helyén -
de hadd menjen,
mi elmúlásra termett,
váljon porrá mi porból vétetett
s az atom hamuvá.
Csak egy tartson ki végig:
a soha ki nem mondott –
csak az forgassam folyton
mint nyelv alatti kincset,
hogy majd egyszer,
mikor nem lesz már száj, se nyál
se percem,
valaki rátaláljon
egy újszülött-galaxison.