A jászol melege velünk

Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 231

---

---

A Jászol melege velünk

Itt ül rajtunk, mint régi őszök,
kertek alatt lábnyoma sírás,
és csupa elmúlás a teste,
fagy közeli már az állapot,
és a vihar hóval közelít
a bezárt emberi tanyákhoz.

Hol hiába borszagú, piros
orrú, a csúszós pincejárat,
szédelgő ajtaját szél veri,
már nem esik jól semmi neki,
tóduló hideg nem melegít,
se a forralt bor, sem a komám
jó reggeltje, s fáradt az üres
padsorok didergő imája.

Alig, alig a remény város,
a falu még pislákol kicsit...,
csak a gyémántos gyermekarcok,
kik kacagnak portékás sarkon.

első közlés