A hurrikánok emancipációja

Írta: Toldi Zsuzsa


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 283



A hurrikánok emancipációja


Opheliától hallottam, neki meg Adrienn mesélte.

Hirtelen tört be, nem volt meghívója. Ugyan rádióhangok jelezték érkezését, de senki nem vette komolyan. Talán abban reménykedtek, hogy meggondolja magát. Nem, nem gondolta meg! Először a fákat célozta, tövestől szakította ki őket. Szinte élvezte, ahogy röpködnek a levegőben a tetőcserepek, rogyadoznak az épületek. Jól megtáncoltatta a kutyát, röptében térítette el a varjút. Imádta, ha az autókat összetörhette, rendesen fejre állította őket. Az embereket felkapta, megpörgette, megvárta, amíg kétségbeesetten belekapaszkodnak a fa törzsébe. Majd jóleső örömmel kitépte a gyökérzetet, s vadul száguldott gyökérrel, fatörzzsel, emberrel. Mikor még ez sem volt elég, megvagdalta a felhőket, elégedetten figyelte, ahogy a zuhogó eső ellep mindent. Fújtatott és ádázul lüktetett, ropta ördögi táncát, mint bukott angyal egyre hízott, kajánul vigyorgott, fülsikítóan bégetett. Igazi boszorkányként, sőt kidobott cédaként viselkedett.
Emma ágyában szokatlanul rosszul pihent. Össze-visszaforgolódott, izzadt, teste alatt megcsócsált lepedő, paplanját lerúgta régen. A vánkos csücskét megmarkolta görcsös keze, majd tépkedni kezdte magáról a hálóinget.
- Mi a vihar lett veled? – ébredt fel éjszakai álmából a férfi, Emma férje.
Még nem merte elmondani este, hogy beadta a válópert. Úgy érezte, leigázza az Emma névre hallgató női nem, döntött, legyen ennek vége. Halkan főzött egy kávét a konyhában, észre sem vette, hogy a bögrék remegnek.
- Emma hurrikán közelít felénk, hatalmas pusztítást végez - törte meg a rádió halk hangja a hajnali csendet.
A férfi egyáltalán nem csodálkozott a bejelentésen. Hagyta a kávét, indult vissza a szobába, s a házasságot e pillanatban természeti sorscsapásnak vélte. Sajnos nem volt alkalma a kitörésre.
Emma eltűnt, az ágy megüresedett. A nyitott ablakot egyre erősebben rángatta a hisztis szél, majd Irma dugta be kócos fejét.
- Ezután én jövök! – indult mosolyogva az ágy felé.