A hiábavalóság költészete
Írta: Lovass Adél
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 539
A hiábavalóság költészete
Mi végre ragyog a csillagod,
ha vágyad, mit szólsz, dadog?
Ha egymásba gombolt kopott kabát
keresi rideg holdudvarát,
ha fényesre szűrt szó-ötvözet
elméd, mint bendőt tömi meg,
s mint éhségtől kinyílt szív-szájakat,
betapaszt néhány rím-áldozat,
ha ólmos dinamó az olajos szó,
pedig lehetne ostyaszerű, puha, jó,
ha együtt a semmi ágán ülünk
s már nincs holt-harmóniára fülünk,
ha hiába teszek panaszt a tudásra,
kék-ködű időben lassan térden mászva,
simítva köves, hűlt hegyek sörényét,
magamra véve magányomnak éjét…
Mi végre nem fogom be pörös számat?
Talán, mert tartozunk Attilának!
2022. március