A hattyú / A vadász

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 303

A hattyú/ A vadász

Maga a Szépség; az ív, a forma
képlékeny, mintha agyagból volna,
hajlik, mint nádszál; gyöngyök a cseppek,
melyek testével megtöltekeznek.

Hitetlenkedve figyelte, leste,
hogy előbb habos tollát levette,
majd éji csendek bódulatában
ereszkedett az erdő tavába.

Csalit tisztásán állt villámsújtva
a vadász éjjel újra meg újra,
míg sóvár vágya kínzón gyötörte,
megszerezni a Szépet örökre…

És tett követte kiforrott álmát:
szertehajtotta leshelye ágát,
egy perc, s a habos tollruha volt - nincs,
kezében pihent az elrabolt kincs.

Tüske, ha tépte, káka, ha vágta,
észre se vette, rohant a házba,
s míg ruhát elzárni igyekezett,
a hattyúlány is megérkezett.

Mély a gyönyör, a varázslat kútja…
Amit az isten nem alkot rútra,
és szépségével rabul ejt bárkit,
kárhoztatható-e? És a másik,

aki megszerzi – még ha csalárd is –
sajnálható-e, ha támad, csatázik
a fenyegetett, alkalmat vár,
s elhagyja, amint módjában áll?