Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 239
A HAMISÍTÁS FÁZISAI
Színvonaltalan rend lett a világ. Alattomos, pofátlan, rettenetes. Fonák hiéna-példája, hogy ember embernek galád farkasa, s érzékeny emberekkel szemben eltaposás a lehetséges, járható út. Sebzett, csaholó kutyaként akárki megvádolhatja a másikát s igazság helyett totális fejetlenség emészti, gyúrja tagjainkat. Mindennek maga felé hajlik galád keze. S úgy süvítenek át lelkek olcsó dáridóján karrierszagú, hamis ígéretek, akár a lyukasodó fogakon a könnyed, pokolbéli fájdalmak.
Végül mindenkit megvezetnek, s majdan lépre csalnak. Diadalmas csőrükben rabolnak maguknak kitüntetéseket, címeket, érdemrendeket. Ki hallhatná meg a kietlen, hazug szív sirámait? A csikorgó csöndeket, fájdalmasan túlértékelt érdekeket, melyek újabb homályos alkuk hálóit terjesztik kisstílű, mégis befolyásos nyakak, sikkes végtagok köré?!
Az élet – már így is, úgy is -, savanykás, előszeletelt. Kinek milyen lapok jutottak éppen? Megérzik már sokan a sistergő szájakban gennygócként felgyülemlő kártékony gonoszságokat, melyek úgy terjednek pusztítva önmagukban, akár a pestis. Ősi szomjúsággá degradálódik másokon érzett förgeteg, kárörvendő öröm.
Életvonalakra indaként felkúszó bosszúállás, hozzájáruló, makacs-mosollyal méregcsöppeket virágoztat egynehány vipera-keblű céda-díva. Kétszálú, villás nyelvecskékben valóságos vegyi töltet: szókaratés, csipkelődős arzenál. – Végtelen lélekzavar dobol, lüktet, s nem is sejtheti érzelmi háromszögek kirívó lélektanát. Mindennek kalandor-képlete is van: aki elfelejtett behódolni vagy megtanul, vagy hamarján kihull a hamisításnak alávetett történelemből!