A földre nézve
Írta: Jacsó Pál
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 327
A földre nézve
(szonett-triptichon a Megváltóhoz)
Megroppant már fáradt vállam és nyakam.
Tolong alattam a kíváncsi tömeg
bámészkodón, ki szánón-fájdalmasan.
Az ember üdvéért testesültem meg...
Sorsom ellenében mást nem tehettem,
végigjártam sok vérrel megírt rögöt.
Bűnbánók vétkeit magamra vettem,
felettem Atyám hatalma őrködött.
Sebeimet rozsda mérgezi vérrel,
gyöngyöző arcomon tompa fájdalom,
de a világ majd megtelik reménnyel,
s elkopik felettem minden rágalom.
Nemsokára megtérek hozzád, Atyám!
A dicsőséges Mindenség vár ma rám.
Igen!
A dicsőséges Mindenség vár ma rám,
jéghideg űrben, Egek felé szállva.
Bár a csőcselék szög-verte kínra várt,
a kapum nem lesz előttük se zárva.
Oly halovány emlék már csak Betlehem,
távol Olajfák hegye homályba vész.
Két latromnak ecetcsepp végső kegye,
jobb oldali lelke velem útra kész.
Bordámtól a dárdahegy épp araszra:
szúrná oldalam, már nem bírja karom…
Hányszor leszek ajkaitokon dallam,
ha eljön közétek gonosz hatalom.
Ellobban gyertyaláng, lettem áldozat.
E szűk világra ne jöjjön kárhozat!
Kérlek!
E szűk világra ne jöjjön kárhozat!
Bár alig teszünk önzetlenül érte.
Oly gyakran jön pusztító határozat,
pedig szebb jövőt sóváran remélve
él az ember, a Megváltóra várva,
a rideg idő míg lassan körbejár.
Majd kétezernyi húsvét telt el mára,
hol kéklő nagyvilág, aranyfénybe zár.
Mára ötvenhét húsvétot éltem itt
egyenes derékkal, egy ferde bolygón.
Sorsom hol előre, máskor hátra vitt:
maradtam helyben, tétován-toporgón.
Mi mást tehetne, kinek válla gyönge:
Földre néz, bár az Égbe-szállva menne...
*****
(De én mondom:
ha egyszer újra eljönne közétek,
péntekig sem várva, dühös-félelemből,
hétfőn délutánra megfeszítenétek...)