Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 259
Lecsengett. Kattan mögöttem
a fehér termopán.
Mint szivacs nyomán
a tegnapi lecke, eltünik
a sápadt beltér,
a négy ágy,
belőlük a szakadozó horkolás.
Elnémul a négy oxigéngép,
az ampullás kocsik
rémes kattogása
s a ziháló vénség katatón
nyöszörgése: „hova hoztatok engem?”
Már nyitott ablakok sora,
folyosók szellős lehelete,
már lift, zizzenő papírok
és áldott ég-mennyezet.
Mehetek aszfalton, réteken,
haza, bárhova –
de minden ízem mondja:
EZT a férget még sokáig cipelem.