Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 213
Henry asztalnál ül, és olvas,
vagy éppen verset ír.
Haja szemébe hullik, borzas.
Verse könnyeket sír.
Úgy buzog belőle a sok könny,
elázik a papír.
Henry dühös. Lenne gyöngy!
Gazdagság jönne, s hír.
De nincsen semmi, csak göröngy
a versben. Nem ragyog.
Henry tudja: ócska rongy,
vacak költő vagyok.
Olvasom és mixelem
másoknak verseit.
Néha lemerül az elem.
Csak a konnektor segít.
Henry bekapcsolja a gépet,
az életre kel.
Felvillant pár csábító képet,
illúziót lehel.
Henry költők után kutat,
hogy nyerjen ihletet,
bár tudja, hogy nem leli meg az utat,
költő már úgysem lehet.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés