77. Henry él
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 227
77. Henry él
De Henry él. Ha nem ez, egy másik.
Mindig lesznek henryk a világon,
míg a világ maga el nem vásik.
Élnek, míg nem lógnak egy ágon.
Hadakoznak magukkal, a léttel,
a semmivel, ami rág belül.
Olykor egy a lábad elé térdel,
mert szeretne élni emberül.
A másik meg becsukja az ajtót,
hogy elűzze a rettenetet:
nincsen várni már semmit sem attól,
kit szerettem, de nem szeretett.
Henry él, ha meg nem halt még egyszer,
vagy még egy pár tucatszor talán,
de nem mossa le semmilyen vegyszer,
hogy itt feküdt a lét asztalán
felszolgálva felzabálni testét,
lelkét, mint felszolgáljuk magunk,
mert el nem fedheti semmi festék,
hogy mindegyik Henry mi vagyunk.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés