Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 231
Ághegyen pörög most, szélkakas-Henry.
Gallér fogja nyakát körül.
Akarna, sem tudna onnan elmenni.
És van, aki ennek örül.
Örülhet a költő: véget ért a munka.
Végre felejtheti Henry komát.
Henry is örülne, ha még tudna:
magasból tesz rá, hogy ez a világ.
Örül az olvasó, büszke magára:
- végigolvastam a Henry verseket!
Bekerültem egy elit társaságba.
Kevesen vagyunk. Ez mennyi lehet?
Csak mr. Csont áll lehangolva, némán.
- Eztán majd magam sem létezem.
Senkinek sem lesz majd szüksége énrám.
Ki fogja meg, ha kell, a kezem?
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés