75. Henry álmodik
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 234
75. Henry álmodik
Álmodik Henry. A magasban szárnyal.
Mellette egy lány arca nevet.
Háttérben tudja, ami mindent árnyal,
ez a jelenet csak álom lehet.
Eltűnik az arc, egybe folyik mással.
Vidámparki csúszda most a szín.
Képek a falon most, az Ermitázsban.
Másik az arc, ugyanaz a kín.
Évtizedek múlnak, nem változik semmi.
Villanó képek, mind ugyanaz.
Beton kocka, reggel onnan el kell menni.
Nap éget, a szél fúj, az eső szakad.
Fölmerül egy új arc, elenyészik nyomban.
Gúnymosoly az ajkon, vagy fura közöny.
Háta mögött a vidám park romokban.
Kalapot emelve mr. Csont köszön.
És vigyorra nyílik mr. Csont szája.
Benne kettő sorban hegyes fogak.
Henryt belökik egy arénába.
Tétek röpködnek. Mind ellene fogad.
Első sorban ül Henry felesége.
Hüvelyk ujja a földre mutat.
Ha lenne kímélet, Henry nem kérne.
Úgy gondolja, tudja az utat.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés