Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 234
Reszket a létben. Ki se látszik Henry
már a sötétből. Korlátolt idejének a
vége közel. Semmi se történhet vele már,
ami jobb, mint ami volt rég.
Számlálgatja a hátralevő napokat,
míg óra ketyeg és a harangok zúgnak.
Trombita nem harsan majd temetésén,
sortüzeket se vezényel tiszteletére se
Artyom, elmegy majd a világból,
jóval csendesebben, mint ahogyan jött:
nem csap rá fenekére a semmi.
Másutt majd éli tovább buta életeit
más henryk sokasága, de róluk
nem szól ennyire szétszaladó vers.
Henry sötét óráira készül.
Tán már látja a fát a kiválasztottat,
rajta az ággal.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés