71. Kiégett mező
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 187
70. Kiégett mező
Csak kiégett mező, amiről írni vágyom,
tüskebozótról, magányos, elszáradt fáról.
Károgó varjúról fent a száraz faágon,
és kietlen, perzselő sivatagról forró nyáron.
Csakis a folyóvíz, amiről írni vágyom,
sziklás partot romboló, morajló tenger.
Kifehéredett kép, lepusztuló házrom,
atomvillanás utáni árnyék, három.
Csak a szél zúg, fülembe fütyül a semmi.
Ilyen közel még nem volt hozzám a távol,
ilyen üresség még soha sem volt ennyi,
és már régen nincsen sehová se menni.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés