70. Köztes idő
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 182
70. Köztes idő
Fejét támasztva szekrény oldalán,
egyébként vízszintesen fekszik, kényelmesen.
Hat éve, vagy évezrede volt talán,
hogy Henryre talált, majd elhagyta a szerelem.
Fa rohanhat úgy a friss eső után,
mint ahogyan ő rohant a szerelem felé,
mégis elvesztette. Tétován, bután.
Szinte egész világa megrendült belé.
– Kútperemre ültem. Szakadék szélén,
kanyargós, csúszós ösvényen vezetett utam.
Rettenetet, olyat, nem láttam még tévén
sem, mint amit átéltem akkor, Uram.
Most fejem támasztom szekrény oldalán,
mr. Csont. Nézem a semmit, a mennyezetet.
Pár hét életemben itt-ott volt talán,
hogy elhihettem: valaki szeret.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés