7. Henry a folyónál
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 222
7. Henry a folyónál
Henry így sóhajt magában:
Én nem vagyok *Berryman.
Tegnap este bár hídon álltam,
de nem úszom odalenn.
Nem hagyom, hogy beszippantson
magába az őrület!
Bassza meg! Töri a bakancsom
a fenekemet!
Mert Henry bakancsban, folyóparton
törökülésben ül.
A vizet nézi. Nincsen pardon:
arca föl nem derül.
Nem messze tőle bronzcipők,
meg egy másik víz-bámuló.
Ja, sétálgat arra még pár ripők,
meg egy hadsereg hazaáruló.
Ha szar az élet, miért pont én
menjek a víz alá
korábban, mint majd arra kérnek?
Hogy jöjjön a halál?
Öngyilkos alkat én nem vagyok,
talán nem túl szerencsés.
A beton szobában, ha jelt hagyok,
majd jön a lefestés.
*John Berryman
A 77 Henry-versek ciklusból
első közlés