68. Henry az agyát boncolja
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 182
68. Henry az agyát boncolja
Mr Henry boncasztalon fekszik.
& élve boncolja fel önmagát.
Kezében egy pár kicsorbult szike,
azzal hasogatja az agyát.
Nincsen nővér, aneszteziológus,
mr. Csont látja csak (egyedül ?),
hogy Henry, a volt geológus
agyába mily mélyen lemerül.
Már elveszve bolyong ott bent Henry.
A tekervények, mint a belek,
csúsznak odébb. Nem engedik menni.
Csont kérdi: - hé, te hülye gyerek,
mit matatsz ily mélyen az agyadban?
Mondd csak, hova is igyekezel?
- Félek, az agyagba beragadtam,
talán ez az út majd kivezet.
Szinte csupa vér már körül minden,
és a műtő csupa agynyesedék.
Odafentről, ha látja ezt Isten,
fejéhez kap: nem volt még elég?
- Szabad akaratot teremtettem,
és bár mindenható vagyok,
de azt azért még én sem sejtettem,
hogy ekkora barmot alkotok.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés