Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 232
Henry a buszon ült, egy e-book
volt kezében, Berrymant olvasott.
A könyvbe temetkezve se lát, se hall,
de fölkapja a fejét egy szóra ott.
Bocsánat, de ha még egyszer
- szól egy illedelmes, baromi hang -
a lábát teszi keresztbe, vegyszer
sem mossa le, amit kap a képére. Bang!
És szájára egy nagy ököl
azonnal meg is érkezett.
- Hiába - gondolta -, én voltam ökör.
Egy betűről leesett az ékezet.
A taknyodon, vérben fogsz elcsúszni
- üvöltött rá a veszett barom.
- Szemed kilőném, csak nincs nálam csúzli.
Úgy lesz, ahogyan én akarom.
Kár, hogy lefejezés nincs törvénybe iktatva,
de holnapra én bevezettetem.
Ha lesz még egy féreg, pondró, bélsár-marha,
egyszer-s mindenkorra kedvét szegem.
Henry körül néz. A sok másik utas
telefonjába temetkezett,
de senki sem tárcsázza, s ebben ludas,
a legközelebbi sintértelepet.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés