Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 233
Úgy tűnik, mr. Csont nem százas.
Az már ismert, hogy Henry lökött.
Így együtt ők, meg a költő, a hármas
bukdácsolnak tétován a sorok között:
mind hibázik. Henry, hogy él. Mr. Csont,
mert tanácsot ad.
A költő agya meg kissé skizofrén,
hogy Henry, Csont, és maga közt váltogat.
Ebből még adódhat némi kalamajka,
ha túlélik ezt a verset is.
Henry, Csont, a költő fejét vakarja.
Olvasó hajat tép: - az Istenit!
Mi ez a szar? Ez a tapló
Henry, és írója kit érdekel?
"Ah, lágyabb szellőt", bársonyos szót!
Félbe hagyom. - így mérlegel.
Nosza, immár négyen volnánk
a versben: Én, Henry, Csontja, az olvasó,
nem tudom szépen, hát mondom nyersen:
ez így hasadás bizony, hahó!
Lehet, hogy jó lenne, ha, mint Sally
a regényben, a négy majd egyesül,
de amíg ebből nem lesz semmi,
az olvasónak Henry így kézbesül.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés